versek 3
kamarás klára
"A Sehovásevisz utca"
(Dr.Lelkes Miklósnak)
Sokáig vándoroltam én,
s nem értem messzire.
Már nincs több útelágazás,
forrás...  élet vize

Búcsú e-mailben
Nem ismerlek,
és nem tudom milyen
barát vagy. Talán idegen
számodra minden gondolat,
de készen állsz, hogy befogadd,

FÁJÓ ŐSZI SZAVAK
Hát újra ősz... mennyi hullott levél...
Eső verte, vagy talán kósza szél...
Gyere, takarítsuk a kertet,
a rotladás csak árt a gyepnek,

Karácsonyi képeslaphangulat
Az égi posta, lám hozott
Pár rövid, kedves mondatot!
Karácsony, képek, gyertyafény…
Vágyódó lelkünk oly szegény…

MINT A HANGYA
Mit akarok? Mit is akartam...
Fejemet homokba kapartam,
vakon, süketen vártam, hittem,
életet adtam s lemerültem
a tudva-tudott semmibe.

MINT FÁK A SZÉLBEN 
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
hatalmas kettős korona,
mint életünk sok ág-boga...

NÉGYSZEMKÖZT   
Tudod... Az élet így is, úgy is...
Ki ne mondd...!
Csak szép legyen az út,
és mind bolond,
aki előre kesereg
s azt várja, mikor jön a förgeteg...

PARTRAVETVE
Ezer véletlen összecsengett,
hogy éppen Te és éppen Én...
Hány kavics fekszik együtt,
mégis árván, a tenger fenekén?

PIROS  KIRÁLY
Hajnalodik, fakul az ég sötétje,
a játéknak lassan már vége.

SORSHORGOLÓ
Csak szem a szemre, lánc a láncra,
miként sodort a három párka...
Ki munkál, hajszol, mindörökre;
sorsunk szívósan ölti egybe.

Számadás elött
Lassan elönt a mult,
mint céltalanhömpölygő áradás,
és nem tudom, mi ez,
utolsó ráadás,

SZÍNHÁZ  
Kihunytak a fények.
A díszletekről hámlik a rózsaszín álom.
Kopott illúziókból emelt várfalak:
dőljetek össze!
Más a világ. Már tíz körömmel
bontom én is a kopott palotát.


ÁLMOK ORSZÁGÚTJÁN
Álomország álomútjai mentén
álomjuharfák állnak hallgatag
vihartört ágak végig az úton
nem tudom téged mért álmodtalak
álmodban vártál álomréteken.

FÉLÁLOMBAN
hol vannak a régi színek,
meleg barnák, bíborok,
gyermekkorunk édes íze,
mesék, álmok, illatok,

GYORSULÓ IDŐBEN
Az évek futnak, súlyosan, dobogva,
én is gyorsulva süllyedek a multba.
Tudom, hogy a világ meglesz majd nélkülem,

HITETLEN IMA KARÁCSONY UTÁN
Két fiam felnőtt. Körülöttem
néhány száz vers: ennyi egy élet.
Uram! Nekem nem adtál útipénzt,
hogy miből kezdjek, miből éljek.

KIS ÉJI ZENE
Fülemben az esteli csendben,
már nem hexameterben,
dúdol a vér,
lám hajam is beszitálta a dér,
tán eljött az idő,
az hozta elő
szívemből az új muzsikát,
szomorú muzsikát

NEM ÜVÖLTÉS, CSAK SÓHAJ
A költő megmutatja arcát.
--- Jééé! Emberi?
Szívét tálalja --- kis körettel    8-))
--- ha van neki.

NOSZTALGIA, PÉCS
Mért keresném a régi arcokat
az utcán hömpölygő diákseregben...?
Az élet friss és mindig újuló,
a lelkünk az, hol a múlt  árnya rebben.

NYÁRFA TÖVÉN
Szép ez a táj. Ápoltak a kertek:
sort szaporázik a friss vetemény.
Nyárfa tövében írom a verset,
dúdolom halkan: nyárfa tövén...

NYŰGÖS SZOLGA
Mondd, miért hívsz...
s mért éppen engem?
Ezernyi vágy ég még szívemben,
de mégis... itt történhet bármi,
én nem tudok már azzá válni,

SÜTKÉREZŐK
Mint zöld gyikocska a langyos kövön
sütkérezem a fényben,
de nem enyém az érdem...

SZAVAK
Mindig hittem a szavak erejében.
Bódító szép mesék fehéren
altató mákonyát
beszívtam sok-sok éven át.
Később csak hagytam,
higyjék, hogy hiszem...
hogy bennem ne csalódjon senkisem.

TITOK
(Áginak)
Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,
öklünket rázzuk a világnak,
büszkén viseljük sebeinket,


A legutolsó frissités: December 22, 2011
.